Nehéz ismét belátnom,
Hanyatlik szép világom,
Divattá vált a vakság,
Újra pedig ész kell manapság.
Hazugsággal irányít,
Hatalmat így szilárdít,
Magának most a rendszer,
Hiába küzdesz úgyis nyer egyszer.

Mert egymagadban kevés vagy,
Összefogni nem hagy,
A félelem, kényelem vágy,
De mégsem változol tehát

Lásd azt amit neked szántak,
És tedd azt amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet soha!

Nem az vagy amit vettél,
Csak egy rabszolga lettél,
Akit börtönbe zárnak,
És cserébe hasznukra várnak.
Nem is számít a részvét,
Csak az hogy győzz; a részét,
Mutattam csak a vésznek,
Oly kevés szerep jut az észnek.

Annyi minden veszett el,
Mert sötét még az ember,
Ha rájön újabb hatalmak,
Szakítják szerte szét. Te csak

Lásd azt amit neked szántak,
És tedd azt amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet

Te csak lásd azt amit neked szántak,
És tedd azt amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet soha!

Te csak lásd azt amit neked szántak,
És tedd azt amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd a lelkemet,

Te csak...

Lásd,
Te csak lásd,
Te csak lásd azt amit neked szántak,
És tedd,
És tedd,
És tedd azt amit tőled várnaak.